Advent Schönbrunnban

December 4-én még a korán lenyugvó nap sugarainál szálltunk buszra, majd alig másfél óra múlva már az adventi fényekben csillogó schönbrunni kastély előtt sétáltunk a karácsonyi vásárban. Nem először járunk itt, talán ez a harmadik kirándulásunk ide a szomszédos, mégis sok szempontból olyan távoli osztrák fővárosba. Ismerősek már a kastély főbejárata előtt nagy körben felállított faházacskák. Mintha idén is ugyanazok a szalmából, fából, üvegből készült karácsonyfadíszek himbálóznának az árusok előtt, ugyanazok a sütemények illatoznának, és ugyanazok az ismeretlenül is ismerős arcok járkálnának körbe-körbe velünk. Gőzölgő bögréinkkel a kezünkben egy órácskára kiszabadulunk a mindennapok taposómalmából, a gondok szorításából. Közben a színpadon nagykabátba bújt zenészek készülődnek, aztán a püspüksüveges, pásztorbotos Mikulás is feltűnik. A tér közepén betlehem is van, régi szép barokk örökség, kézzel festett figurák hadával. De úgy tűnik, itt már nem ez a lényeg. Bámuljuk inkább a sok csecsbecsét, az ipari méreteket öltött kézművesség olcsó és mégis drága remekeit. Aztán kiürül a bögrénk, a lábunk is fázni kezd, de a szívünk mégis átmelegedett. Ebben a fahéjillatú mesevilágban megállt és hirtelen el is szállt az idő. Indulnunk kell. Hálásak vagyunk, hogy ebből a nagyvilági csillogásból nekünk is jutott valami. Hazafelé elringat a meleg busz, a söfőr is leoltja a lámpát, és olyan békésen alszunk, mint jászlában a betlehemi kisded .