Második alkalommal látogatott el a Túróczy Zoltán Szeretetotthonba Madarak és fák napja alkalmából Lőrincz Csilla, a Magyar Madártani Egyesület vasi csoportjának titkára.
Időseink nagy érdeklődéssel hallgatták előadását, amelyben mesélt az egyesület munkájáról, a tömördi madárgyűrűzésekről, amelyeknek nagy jelentőségük van, hiszen így kiderül, hogy milyen útvonalakon vonulnak a madarak és ezeknek az élőhelyeknek a védelmében fel tudnak lépni a természetvédelmi szakemberek. Sok esetben meg tudják akadályozni, hogy felszámolják a természetes élőhelyeiket, szállodákat létesítsenek azokon a területeken. Énekesmadaraink általában 1-2 évig élnek, de ha táplálékban bőséges a vonulási útvonaluk, az több évet hozzáadhat élettartamukhoz. Azért is fontosak a gyűrűzések, mert így az égi vándorok kora is könnyebben megállapítható. Igazi szenzációnak számított, amikor egy gyűrűzés alkalmával egy tíz éves nádiposzátát fogtak be az egyesület tagjai.
Csilla számos érdekességet árult el a különféle madarakról, akiket képeken is megmutatott: széncinege, vörösbegy, tengelic, szajkó, fecske, nyaktekercs, zöld küllő és még sorolhatnánk. Megtudhatták lakóink, hogy melyik madárnál honnan lehet tudni, hogy hím, vagy tojó-e. Hogyan szerzik a táplálékukat, melyik madár miért úgy néz ki ahogy, kinek miért hosszabb vagy éppen vastagabb a csőre. Felhívta a figyelmet arra is, hogy most még sok veréb él Magyarországon, azonban Nyugat-Európából eltűnőben vannak, hiszen sok országban bevett szokás lett lebetonozni az udvarokat, így elveszik a verebek elől a táplálékszerzési lehetőséget.
Sokan úgy tudják, hogy a holló és a varjú ugyanaz a madár, azonban ezt a kérdést is sikerült tisztázni. Két külön madárról beszélünk: a holló a varjak családjába tartozik, viszont nagyobb.
A szakember kinézve a Máger terem ablakán örömmel figyelte meg, hogy a szeretetotthon kertjében is sok madár fordul meg. Az előadás végén időseink feltették kérdésieket Csillának, elmondták észrevételeiket, tapasztalataikat a madarakkal kapcsolatban
