Különösen közel áll az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszaka Rába Tamás szívéhez. A Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ mentálhigiénés munkatársa a Klapka György Lovas Polgárőr- és Hagyományőrző Egyesület tagja is, így csak be kellett nyúlnia a szekrényébe és elővenni huszárfelszerelését, hogy még ünnepibb, tiszteletteljesebb legyen a megemlékezés a Johanneum és a Túróczy Zoltán Szeretetotthon falai között a nemzeti ünnepen.
Munkatársunk minden ilyen alkalommal igyekszik bevonni a rá bízottakat is, mondhatni mindig sikerrel jár. A hajléktalanok és az idősek közül többen szívesen olvastak fel a megemlékezésen, fogyatékkal élő lakóink pedig örömmel öltötték magukra a huszár ruha egy-egy darabját.
Ahogy kollégánk mondta, nincs olyan felnőtt magyar ember, aki ne tudná folytatni a sort: „Talpra magyar, hí a haza!”.
Johanneum intézményünk, közel százéves lakója, Nusi néni pedig nemcsak folytatni tudta a sort, hanem felállva, kívülről szavalta el a Nemzeti dalt, teljes átéléssel. Az emlékezők szinte lélegzetvisszafojtva hallgatták.
Ilyenkor bár lakóink „otthonukban” ünnepelnek, mégis sokan közülük ünnepi ruhába öltöznek, kokárdát tűznek, ezzel is nyomatékosítva a nap jelentőségét.
Tamás a történelmi események felidézését videó bejátszásokkal színesítette.
A himnusz és a szózat mellett a résztvevők hallhattak részletet Erkel Ferenc Bánk bán című operájából, felcsendült a Nemzeti dal és egy Kossuth nóta is.
A megemlékezés végén lakóink mécseseket, virágokat helyeztek el a nemzeti színű zászló előtt.
